Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
Fiore dei Liberi | Carta13a |
Eredeti kép:
ezzani
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
A középső vágások meghatározása roppant egyszerű: minden olyan vágás, ami nem fendente, vagyis felső vágás, vagy sottano, avagy alsó vágás. Vagyis forma szerint mezzanonak nevezzük azokat a vágásokat, amik a fendente és a sottano támadási irányok által határol, körülbelül 150 fokos tompaszögön belül hajtatnak végre a test mindkét oldalán. Szokatlan módon ezúttal a Pisani Dossi-féle szöveg ad bővebb eligazítást használatáról: ez a legalkalmasabb a szúrások hárítására. Mind az egy kézzel, mind a két kézzel forgatott kard esetében látunk majd példát erre, itt csak megemlítjük, hogy a rompere di punta nevű technika a legjellegzetesebb ilyen jellegű vágás.
unte
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
A támadások utolsó típusa a szúrás. Amint a szövegből is kitűnik, Fiore a szúrásokat egyértelműen hatékonyabb támadási formának tartja a vágásoknál; ennek a későbbi technikáknál számos tanújelét láthatjuk és ezek a technikák számos esetben összecsengenek a német iskola szúrástechnikáival. A Getty szövegben láthatjuk a szúrások felosztását, amelyekből négy (jobb- és baloldalon alul és felül) párhuzamba állítható egyrészt az alsó- illetve felső vágásokkal, míg az ötödik a test előtt különböző pozíciókban tartott karddal hajtható végre.
z alapállás
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
Ezeken a képeken láthatjuk az egy kézzel forgatott kard esetében az egyetlen alapállást, Fiore mester tanítása szerint mindenféle támadást
ezzel célszerű elhárítani. Az alapállás főbb elemei a következők: a fej az ellenfél felé néz, a törzs balra, illetve ha a Getty-féle verzió képét nézzük,
balra-hátrafelé fordul; a jobb kéz a jobb comb előtt helyzekedik el, míg a kard lazán, hegyével rézsútosan a föld felé mutat; a bal kar a törzs előtt behajlítva. Az elöl lévő jobb lábfej az ellenfél szemszögéből
nézve jobbra, harántirányba mutat, a láb maga egyenesen a testhez képest nyújtva áll; míg a bal lábfej hátrafelé áll, maga a láb pedig enyhén berogyasztva. Ezen álláselemek mindegyike mögött logikus
érvek szólnak: a fej nyilvánvalóan az ellenfél felé néz, a törzs pedig azért fordul el, hogy minél kisebb támadási felületet nyújtson A kard pozíciója elsőre talán nem egyértelmű,
de a rekonstrukciós munka során kiderült, hogy a hárítást lényegesen könnyebb kivitelezni ebből a laza pozícióból, mint ha a kard a víszinteshez közelebbi
helyzetben állna. A jobb kar szerepe majd az ezután leírt technikáknál fog kidomborodni, itt egyelőre elég annyit leszögezni, hogy azért kell a test előtt tartani,
hogy minél kevesebb időt kelljen eltölteni azzal, hogy az ellenfél felé mozdítsuk. A jobb láb abban a helyzetben van, ahonnan természetesen következik a kezdőlépés, a bal láb pedig azzal, hogy a testsúly erre helyeződik,
azért van ebben a pozícióban, hogy a második lépéstkellő lendülettel lehessen végrehajtani.
Maga a hárító mozdulatsor a következőképpen zajlik: először a jobb lábbal jobbra lépünk. Ez az úgynevezett 'fora di strada', vagyis ki az útból momentum.
A német iskolához képest talán kissé szokatlan (ugyanakkor ott sem ismeretlen, elég csak a Schielhaura gondolni), de az itáliaiban nem ritka eset az, amikor a technika végrehajtója arra az oldalra lép,
ahonnan az ellenfél támadása indul, ezzel mintegy elébevágva a fenygetésnek, megszakítva az ellenfél kardjának útját a célig. Ez a lépés önmagában elég ahhoz, hogy
az ellenfél vágása elől kitérjünk - ennek megfelelően a fora di strada lépésnek kellően nagynak kell lennie, hogy kvázi az ellenfél kardja mögé, annak
jobb oldalára kerüljünk. Ezután következik két, egyidejúleg végrehajtott mozdulat: a bal lábbal gyakorlatilag megkerüljük a jobbat és átlósan lépünk vele,
miközben a karddal vágunk egy sottanot, ha vágás, vagy dobás ellen védekezünk, vagy - mint azt később látjuk - egy félig sottanót, félig mezzanót, ha az ellenfél szúrni akar.
A vágások és dobások elleni sottano esetében két nagyon fontos dolgot kell megemlíteni: az egyik, hogy a vágás ténylegesen legyen sottano, vagyis nagyon szűk,
meredek beesési szögű vágás. A tapasztalatlan vívók hajlamosak arra, hogy inkább széles ívben lendítsék meg a kardot, mert így szélesebb térszeletet kívánnak
ellenőrizni a vágással, de ezzel a kard olyan pozícióba kerül, ahonnan lényegesen nehezebb folytatni a technikát és megsebezni az ellenfelet. Tudatosítani
kell magunkban, hogy a mozdulatsor fő védekező eleme a fora di strada első lépés, minden, ami utána következik, már az ellenfél megsebzését célozza.
A másik fontos dolog a vágás hossza - figyelembe véve a kifacsart testhelyzet adta lendületet az ember hajlamos arra, hogy a vágást túl hosszúra méretezze
eladdig, hogy a kard markolat a vágás végén a fej fölé kerül. Ez két okból sem ajánlott: egyrészt ellentmond a madzagelvnek, vagyis annak a princípiumnak,
hogy az ellenfelet a lehető legrövidebb úton érjük el a karddal, másrészt pedig ha a fej fölé kerül a kardmarkolat, akkor az ellenfél jóval könnyebben
fogja tudni félresöpörni az őt fenyegető kardunk gyenge részét. Ezért fontos hát, hogy, amint a képeken is látjuk, a kardmarkolat a vágás végén ne legyen a szem
vonalánál magasabban.
lső játék
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
A fent említett lépéskombináció, majd a hárítás végrehajtása után azonnal szúrni kell a mellbe (PD) vagy az arcra (Getty). Az utóbbi egy kiegészítő elemként bemutatja, miként lehet az ellenfél kardját semlegesíteni azzal, hogy a jobb kézzel megragadjuk az ellenfél jobb csuklóját és lefelé kényszerítjük azt. Ennek azért van jelentősége, mert bár maga az eredeti technika önmagában kedvező helyzetbe hozza végrehajtóját, az ellenfél természetes reakciója az, hogy (anélkül, hogy közben lépne) elüti az őt fenyegető kardpengét az útból, amit - tekintettel arra, hogy az ő kardjának erős része feszül a mi kardunk gynege része ellen, viszonylag könnyen kivitelezhető. A csukló lefogása az egyik módszer, amivel ezt megakadályozhatjuk.
Ugyanezen tanítások más művekben (vastagon kiemelve a párhuzamok):
Philippo Vadi | 100r |
Ebben a műben nem sikerült párhuzamot találni a vizsgált oldallal.
Elemzés:
Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |