Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
Fiore dei Liberi | Carta13b |
Eredeti kép:
ásodik játék
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
Az egykezes technikák között az egyetlen, amelynél Fiore kifejezetten említi, hogy csak vértezetten érdemes alkalmazni. A hárítás után, minthogy az ellenfél feltehetőleg félre akarja nyomni kardunkat, mely a fejét fenyegeti, a következőket kell tenni: ragadjuk meg a saját kardunk pengéjét, méghozzá nem a klasszikus félkardos technikáknál megszokottan a penge felénél, hanem a vágóélet, ami a hárítás pillanatában az ellenfél pengéje és feje között helyezkedik el valahol. Ezután elméletünk szerint az így két kézzel megragadott pengével az óramutató járásával megegyező irányba toljuk lefelé az ellenfél kardját, mégpedig szinte egy teljes kört leírva, az ellenfél kardját kikanalazva az útból, így kerül amaz a képen is látható helyzetbe. Amint erre a pontra elértünk, szúrjunk be a nyakat, vagy a bal hónaljat szabadon hagyó eresztékek közé.
armadik játék
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
Itt egy, az előzőekben vázolt hárításból következő villámgyors riposztot láthatunk, további lépés nélkül: a hárító pozícióban az ellenfélre mutató kard valódi élét lefelé fordítjuk, ami kifelé tolja az ellenfél kardját és az így keletkezett védelmi résbe egy fendentét vágunk. Érdekesség, hogy a Florius-féle kódexben a technika végrehajtójának a kardja az ellenféléétől jobbra csap le, ami jelen tudásunk szerint nem igazán lehetséges, ezért vagy ennek a kódexnek az illusztrátora követett el hibát a rajzolás során, vagy ez egy olyan technika, ami a többi három kódexben nem szerepel, és ebben az esetben rosszul vontunk párhuzamot a két ábrázolás között. Bár a magunk részéről a legkevésbé sem szeretnénk a "rajzoló hibája"-típusú érvelés mögé bújni, a tény, hogy ezt leszámítva egyetlen más, csak a Floriusban szereplő egykezes technika sem létezik, mégis inkább az első opciót látszik megerősíteni.
egyedik játék
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
A negyedik játékban látjuk az első megoldást arra az esetre, amikor az ellenfél az őt fenyegető penge elhárítása mellett - meglehetősen logikus és természetes módon - jobb lábbal
előrelép, hogy még jobb fedezékre találjon a saját kardja mögött. Erre a helyzetre Fiore azt javasolja, hogy a bal kezünkkel nyúljunk az ellenfél felé. Mint
azt a későbbiekben láthatjuk, összesen három ilyen technika létezik, és ez a három technika gyakorlatilag lefedi azokat a szituációkat, amikbe a benyúló
bal kéz kerülhet: jelesül az ellenfél kardjától balra, jobbra, vagy abba beleakadva. Ennek megfelelően úgy látjuk, hogy ennél a mozdulatnál nem nagyon kell
arra figyelni, hogy mit akarunk megragadni, helyette jóval fontosabb a gyorsaság és a dinamizmus. Ami viszont fontos, hogy a benyúlást ugyanúgy kell végrehajtani,
mint a tőrös játékoknál látott első hárításnál, vagyis inkább alulról, semmint egyenesen indítva, hüvelykujjal alul, kifelé forduló tenyérrel - ez ismét egy szép példája a Fiore-rendszer
fegyvernemeinek egymásra épülő, analóg technikai apparátusának.
Ennél a játéknál azt az eshetőséget látjuk, amikor a kéz kívülről (tehát nekünk balról) helyezkedik el,
ekkor az ellenfél kardmarkolatának alsó része és alkarja között kell benyúlni, ráfogni a csuklójára, majd azt, a kardjával együtt balra kicsavarni, miközben
az így szabaddá váló kardunkkal fejbeszúrjuk.
tödik játék
Az átirat Marco Rubboli és Luca Cesari munkája: Fiore dei Liberi - Flos Duellatorum, Manuale di arte del combattimento del XV secolo, il Cerchio, 2002
A fordítás Kismartoni Péter munkája.
Elemzés:
Az előző játék variánsa, amikor az ellenfél kardján belül (nekünk jobbra) sikerül a benyúlást végrehajtani. Ekkor arra kell figyelni, hogy a jobb kezet gyorsan fordítsuk vissza úgy, hogy a kézfej blokkolja az ellenfél kardforgató kezét. Ez mindenképpen meglepő, de az ábrázolás elég egyértelmű, a gyakorlat pedig fényesen igazolta, hogy ha erről az oldalról akarnánk ráfogni az ellenfél csuklójára, hogy azt az előző technikánál leírt mozdulatsorhoz hasonlóan kicsavarjuk, akkor semmi nem akadályozza meg őt abban, hogy a kardjával megsebezzen minket, míg ez a hányavetinek tűnő kéztartás biztosítja azt, hogy az ellenfél ne tudjon semminő hatásos mozdulatot tenni a kardjával; a technika befejezése természetesen ugyanaz mint az előbb, a fejre mért szúrás.
Ugyanezen tanítások más művekben (vastagon kiemelve a párhuzamok):
Philippo Vadi | 100r |
Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |