| Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
|
  |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
|
Salvator Fabris | 018 |
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Fordítás:
Abban a pillanatban, amikor először nézel szembe ellenfeleddel a küzdelemben, gondosan fel kell érned a stílusát, erejét és méretét, minthogy a taktikád szükséges annak a sajátosságaihoz igazítani, akivel harcolsz. Ezért ejtek néhány szót erről a témáról és teszek néhány javaslatot arra nézvést, mi a leghelyénvalóbb magatartás ilyenkor.
Ha te magas vagy, ellenfeled pedig alacsony, az előnyt a nagyobb kardtávolságodra kell alapoznod. Ez a nagyobb távolság testmagasságod és a tested íve miatt jön létre, amivel, ha előrehajolsz, úgy tudod elérni az ellenfeled, hogy ő nem tud elérni téged.
Ez okból próbálj meg támadólag fellépni.
Mégcsak meg sem kell találnod az ellenfél pengéjét (bár az sosem jön rosszul); minden, amire szükséged van, az nem más, minthogy tartsd szabadon a kardod, hogy megsebezd, amint távolságon belülre kerül, mielőtt téged bármilyen veszély fenyegetne. Emellett mindig próbáld az ellenfeled egy bizonyos messzeségben tartani és így sosem fog igazán távolságon belülre kerülni.
Mivel te leszel az első, aki távolságon belülre kerül, amint megmozdul, hogy megközelítsen és elérje a távolságot, használd ki ezt a tempót és sebezd meg; vagy legalábbis bizonytalanítsd el azt tettetve, mintha kihasználnád a tempót, majd sebezd meg abban a védelmi résben, amit azzal nyit, hogy engedelmesen hárítani kezd. Aztán gyorsan vonulj távolságon kívülre, így olyan messzire kerülve, hogy ne tudjon elérni semmiképp.
Ha ezek egyikére sem ad lehetőséget, akkor azt javaslom, óvatosan vívj és törd meg a távolságot mindig, amikor megpróbál megközelíteni, így meghiúsítva támadási terveit. Folytasd ezt a játszadozást mindaddig, amíg végül nem ad egy jó lehetőséget arra, hogy megsebezd, vagy engedelmességre kényszerítsd.
Midezeket a dolgokat lerohanás nélkül cselekedd. Ha le akar rohanni, vidd a tested presenzán kívülre és törd meg a távolságot, hogy megállítsd a lerohanást a kardhegyeddel. Ez arra fogja kényszeríteni, hogy más stratégiát alkalmazzon, és rájöjjön, hogy okosabb védekeznie, mint támadnia, mert látni fogja, hogy képtelen megsebezni, mielőtt a testét jelentős veszélynek tenné ki.
A kisebb ember ezért jobban teszi, ha vár és megpróbálja megtalálni a kardod, hogy megakadáloyzza a sebzésed, amikor távolságnyerés céljából mozdul. Amint belépett a távolságba és megtalálta a tempót, jobb, ha lerohanással támad, mert olyan messze jutott a kardhegyed mögé, hogy majdnemhogy lehetetlen lesz neki visszavonulni anélkül, hogy meg ne sebeznéd (hacsak persze a kardod nincs annyira vonalon kívül, vagy hátrahúzva, hogy az biztonságos visszavonulást tesz neki lehetővé). Sosem lesz képes egyetlen mozdulattal olyan messzire visszalépni távolságon kívülre, hogy a kardod ne érjen el hozzá a nagyobb kardtávolságod miatt.
Másfelől igaz az is, hogy a nagyobb emberek mozdulatai nagyobbak és a védelmi réseik nagyobbak, megnehezítve azt, hogy az ellenfél támadásának vonalából kitérjen, mégha rendelkezik is az eredeti (és fontos) vonalelőnnyel. A magasabb ellenfél mindig nagyobb célpontot jelent. Ha te, mint kisebb személy tudod, hogyan ellenőrizd a távolságot, akkor a testedet jobban védi a kard, aminek kis mozdulatokat kell csak tennie, hogy megvédje a találati réseket. Túljutsz a nagyobb veszélyen akkor, amikor az ellenfél hegye mögé kerülsz, mielőtt ő az övéd mögé kerülne; mivel a te cédelmi réseid kisebbek, kevesebb veszélyt vállalsz és ebből következően a mozdulataid biztonságosabbak, mint a magasabb ellenfélé.
Ha erős vagy és ellenfeled gyenge, akkor nagy előnyben vagy. A stratégiád az ellenfél kardjának megtalálására kell alapoznod, mivel könnyen félreütheted és támadhatsz, amikor az mozdul. Mikor egy gyengébb kard megpróbál az erősebbnek ellenállni, miközben egyik pontról a másikra mozdul, olyannyira félremozdul, hogy a megtermettebb kardforgató könnyen meg tudja sebezni a gyengébbet. Ha ez határozott támadás, akkor utána folytasd a kardjának irányítását és készted arra, hogy ismét elmozdítsa. A lerohanás hasonlóképp megfelel, mert ha birkózásban végződik, akkor te mint az erősebb leszel előnyben.
Ha te vagy a kettő közül a gyengébb, akkor mindig légy biztos abban, hogy az ellenfél nem találja meg a kardod. Sose háríts, ha az ellenfél támad, mert a deboléja erősebb lehet, mint a te fortéd, miközben abba a csalóka hitbe ringatod magad, hogy ki tudod védeni. Más eset, amikor a fortéd legerősebb része találkozik az ő deboléja leggyengébb részével, mely esetben az előny akkora, hogy akár egy kézzel is felülkerekedhetsz kettőn.
Akárhogyan is, jobb, ha egyáltalán nem hárítasz, ha ez elkerülhető. Még ha a védekezésed sikeres is, akkora ellenállással találkozol, hogy nem fogsz tudni riposztozni (hacsak nem tudod olyan finoman intézni, hogy előbb eltalálod az ellenfelet, mielőtt a kardja a tiéddel találkozna, így a teste támogatván a te kardod). A legjobb testtel kitérni és a kardot szabadon hagyni.
Továbbá, sose kerülj túl közel az ellenfélhez. Valójában jobb, ha minden védekezést egy kis hátrálással ötvözöl: ha hárítanod kell egy szúrást, akkor a döfés nem lesz olyan kemény ily módon. A vágásokat illetően, minthogy sosincs bennük olyan nagy lendület, ezeket jobb hárítani előremozgással.
Midig tartsd az ellenfeled a kardhegyed előtt, megakadályozandó, hogy lerohanjon. Ha így tesz és elér hozzád, ő lesz felül: ha lerohanás közben a testednek ütközik, és mire visszanyered az egyensúlyod, számos alkalma marad mindenféle támadást tenni.
Mint a gynegébb, sose rövidítsd le a távolságot. Inkább tartsd magad kellő távolságban, nem hagyva, hogy az ellenfél megtalálja a kardod. Próbáld meg támadásra ingerelni vagy tempó nyitásával, vagy azt tettetve, hogy hagyod neki, hogy megtalálja a kardod. Ha bedől ennek és támadni kezd, törd meg csak egy kicsit a távolságot és szegezd a kardhegyet annak a találati résnek, amit nyitott: ahogy jön előre, fel fogja magát nyársalni.
Ha tévesen úgy hiszi, hogy le tud rohanni, ehelyett messze fog téged találni (mert megtörted a távolságot); nem fog elérni, feltárja a védelmét és mielőtt visszalépne, ki lesz téve a támadásodnak. Ha a te szúrásod sikeres volt, akkor visszaléphetsz, miközben az ő érkező kardhegye elől testtel és lábbal kitérsz.
Mindezen okoknál fogva a gyengébb ne támadjon aggresszíven az erősebbre, hanem inkább játsszon türelemjátékot és hagyatkozzon a távolság előnyére.
Hasonlóképp, ha forrófejű, vagy kolerikus ellenfélbe botlasz, közelítsd meg és ingereld támadásra, hogy megsebezd, miközben feléd jön. Nem okos dolog ellene támadni, mert a rövid játékban, vagy birkózásban elveszíted a kardhegy előnyét. Ehelyett próbáld fokozni a dühét, hogy hibára késztesd, amikor is (a helyzettől függően) vagy megszúrhatod, vagy visszavonulhatsz és megsebezheted egy egytempós hárítás-visszaszúrással, mielőtt lerohanna.
Ha másfelől az ellenfeled hidegvérű és nyugodtan áll a guardiájában, hasznos megtámadni őt, feltéve ha elég óvatos vagy, hogy ne tévesszen meg: gyakran a támadás hevében azt gondolhatod, hogy az ellenfél csak a védekezéssel van elfoglalva, ehelyett végül te kapod a sebet. Ha kivársz és összeszedett maradsz, könnyebben tudsz védekezni és támadni.
Rendkívül fontos, hogy megfontold a rád leselkedő veszélyeket, az ellenfél természetétől függően. És soha ne becsüld le őt, hanem inkább mindig légy óvatos és kész mindenre, ami jöhet, hogy felkészült lehess minden eshetőségre.
Minden, amit eddig leírtam a kard tudományának és az abban való jártasságnak az alapjai voltak. Sok más témát is érinthettem volna, de jobb szeretek arra szorítkozni, amiről úgy hiszem, hogy e tudomány lényeges elemei manapság.
Innentől a guardiák természetéről fogok beszélni és a különféle technikákról, illusztrációk segítségével, amik ugyanazt a posturát a test jobb és bal oldaláról mutatják be.
|
|
| Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |