| Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
|
  |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
|
Salvator Fabris | 016 |
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Fordítás:
A kardot és a kardforgató kart különbözőképp tarthatjuk (amint a különböző guardiák illusztrációin be fogom mutatni); mivel néhány mód jobb, mint mások, most az alapvetőekről fogok beszélni, megvárva a guardiák természetének megvitatását, míg külön-külön be nem tudom mutatni őket.
Néhányan szögben tartják a kardot, a kart nem túlságosan kinyújtva, a harmadikban a kezet a térd fölé tartva, míg a másodikban a térd fölé és attól kívülre.
Mások a kart egészen visszahúzva tartják, a kardot pedig egyenesen, így a könyök és a kardhegy között vonalat képezve.
Megint mások a kart olyannyira kinyújtják, amennyire csak lehet, a kardot pedig egyenesen tartják, így egyenes vonalat alkotva a váll és a kardhegy közt. A kardforgató kar ilyetén tartása jó a veszélyek elleni védekezésre; azonban kimerítő lehet, a kardot pedig gyengébbé teszi és könnyebben megtalálhatóvá az ellenfél számára, a kard és a test közti nagyobb távolság miatt. Ha így tartod a kardot, akkor keményebben meg kell dolgoznod azért, hogy szabadon tartsd, mint más esetekben.
Másfelől, ha a kard ily módon tartását elsajátítos, az nagy akadály lehet az ellenfél számára: nehéznek fogja találni azt, hogy elég közel jusson hozzád ahhoz, hogy megsebezzen, mivel végig nagyon közelinek látja a kardhegyed. Emiatt a veszély miatt addig nem tud előremozdulni, amíg meg nem találja a kardod és vonalon kívülre nem tolja. Ha a fortéjét egyszerűen csak a debolédra helyezve kezd támadni, nehezen fog boldogulni a kis védelmi rés erénye miatt, amely ennek a módszernek az egyik tulajdonsága. Amellett addig nem tud elérni téged, amíg a deboléja el nem halad a fortéd mellett, amivel teret ad neked a védekezésre. Ha a kardod alatt próbál megsebezni, könnyen eltalálhatod felülről, mivel nem fog tudni elérni téged (minthogy olyan közel vagy hozzá kinyújtott karral), mielőtt a te kardhegyed eltalálja őt.
Ha föléd akar kerekedni, először félre kell söpörnie a kardod az útból és felhasználni a tempót, miközben a testével valamelyik oldalra kitér, mely esetben egészen a te testedig kell eljutnia, minthogy nem tud elérni téged addig, amíg a kardhegyeden belülre nem jut. Mivel nehéz lesz neki visszavonulnia, ha egyszer megkerülte a kardhegyed, tovább kell jönnie előre. Ez a fajta támadás sikeres lehet, mert fárasztó a kardhegyed vonalban tartani, ami a kar ennyire nyújtva tartásának egyik problémája; még egy kis mozdulat révén is a kardod vonalon kívülre kerülhet, az ellenfélnek lehetővé téve, hogy alatta lerohanjon.
Hogy ezt a nyújtott állást megfelelően felvedd, vigyáznod kell a lépésekkel, hogy a tested alsó részét kívül tudd a veszélyen, minthogy ez van leginkább kitéve és a legnehezebben ez védhető hártítással. Továbbá egy rövidebb lépés révén is messzebre elérsz támadás közben, és hátralépve is messzebbre jutsz, ha az ellenfél túl közel kerülne.
Ebben a testtartásban mindig próbáld az ellenfelet megfelelő távolságban tartani; máskülönben kitűnő esélyt adsz neki, hogy lerohanjon.
Ennek az állásnak az egyik előnye, hogy képes a vágások ellen hárítani, mivel a forte már annyira elöl van, hogy a vágás nem tudja elkerülni. És ha az ellenfél a kardod alatt kíván megsebezni, képtelen lesz odaérni, mert a kardod negyedik része eléri őt, és még inkább, ha kicsiket lépsz.
A legnagyobb veszély a kinyújtott kart fenyegeti. Azonban ez megvédhető a kard egy csekély mozdításával abba az irányba, ahonnan a vágás valószínűleg lecsap, a kardhegy leeresztésével, ha szükséges (attól függően, hogy magas, vagy alacsony vágásról van szó), mindig vonalban maradva.
A kar ilyetén nyújtva tartása sok gyakorlást kíván. Meg kell tanulnod úgy kitörni, hogy közben nem lendíted a kardforgató karod, hanem ehelyett helyben tartod, a test és a láb mozgására hagyatkozva. Azt is meg kell tanulnod, hogy közel tartsd a kardot az ellenfeledhez (és a legígéretesebb találati résekhez), és hogy szabadon tartsd azt (néhányan vonakodnak attól, hogy kinyújtsák a kardjukat, attól félvén, hogy az ellenfél megtalálja és belerondít a működésébe). Végül meg kell tanulnod, hogy a megfelelő helyzetben tartsd a karod, hogy ilyképpen kitanulva hiba nélkül célba találjon. A kevéssé tapasztaltak vagy eltúlozzák a mozdulataikat, vagy nem mozdulnak eléggé, és nem kellően jártasak a védekezésben és a kar kinyújtásában, mint azok, akik rászánják az időt arra, hogy gyakorolják ezt a testtartást.
Azok, akik átlósan tartják a kardjukat (vagy a térd fölött tartott kézzel a harmadikban, vagy másodikban magasabban és a térdtől kifelé), megerősítik a kardjukat, de ezért cserébe azzal fizetnek, hogy jóval nagyobb találati rést nyújtanak az ellenfélnek és közelebb is engedi őt.
Az ilyen módon felvett harmadik guardia nem teszi lehetővé, hogy könnyen cavazionét csinálj, mert a kard annyira felfelé mutat, hogy a tempó túl hosszúvá válik. A második guardia ebben a formában könnyít ezen a gondon, de mindkét ilyen guardia gyatra, különösen azok ellen, akik tudják, hogyan hajtsanak végre egyenes vonalú támadást az ellenfél kardjának deboléján át. Ezek a vívók tudják, hogyan támadjanak a testedre a fortéd megközelítése nélkül, mikor a kardod ilyen szögben áll. Az ilyen ferde guardiákban a hárítás nagy mozdulatokat követel, ami miatt nem érsz oda időben; vagy ha meg is érkeznél, annyira későn, hogy az ellenfél megváltoztathatja a támadás irányát egy másik egyens vonalúra, vagy ferde irányúra.
Egy átlós támadás mindig áttörhet egy másik ferdét, de az egyenes vonalúak nem győzik le egymást könnyen, és mivel egyenlő erejűek, sebzés okozása nélkül esnek; ha ilyenkor sebzés történik, az azért van, mert valamelyik vívó jobban használta a fortéját az ellenfél deboléjával szemben. A gyengébb kardot mindig félrelökik a vonalból, míg a másik egyenesen célba talál.
Az átlós támadások legyőzhetik egymást és áthaladhatnak a másikon anélkül, hogy ez utóbbi képes lenne védekezni. Az átlók az erőt szegezik egymással szemben; könnyen áthaladnak az egyenes vonalakon és diadalmaskodnak más átlók felett az iránytól függően.
Amellett, akik átlósan tartott karddal vívnak, nem tudnak váltásokat csinálni, csak jelentős idő árán, mert a kéz és a kardhegy elég széles ívet kell leírjon. Az ív még szélesebb, ha a váltás egyik átlóból a másikba tart, és akkor a legszélesebb, ha cavazionét kell csinálni. A váltás kisebb, ha a szöget zárja és egyenes vonalba kerül; de még ebben az esetben is eléggé széles a mozdulat, ami távolságban veszélyt jelenthet.
Az átlók jók támadásra, de rosszak védekezésre.
Ha támadni akarsz egy átlósan tartott kard ellen, ügyelj arra, hogy ne csak a kard előnye legyen meg, hanem a testé és a lábé is, és óvatosan becsüld meg az átló erejét, amit támadsz. Máskülönben nagy a kockázata a kettős találatnak.
Sokkal jobb a kart visszahúzva tartani és a kardot egyenesen, így közvetlen vonalat húzva a könyök és a kardhegy között. Ilyenformán könnyebben nyerhetsz kardelőnyt, támadhatsz, háríthatsz, és cavazionét csinálhatsz a szükséges sebességgel, miközben a tested megvéded a fortéval és a kardheggyel, ami egy vonalban van az ellenfélével.
Mindazonáltal hasznos mindezen technikákat hasznosítani, ha alkalom adódik; az, aki mindegyikben jártas, ismeri természetüket és a hatásokat, amik belőlük származnak. Mindig tartsd észben, hogy egyetlen technika sosem hatékony minden helyzetben, hanem mindegyiknek megvan a saját célja, és az ami az egyik esetben jó, haszontalan lehet a másikban. Amint már említettem, széles eszköztárral kell rendelkezz és gondosan válaszd meg a technikát, ami az adott helyzetben leghelyénvalóbb.
A legbiztosabb mód az, ha a kardforgató kart nem nyújtod ki teljesen, de jobban kinyújtod, mint amennyire nem, a kardot egyenesen az ellenfélnek irányozva, vagy éppen vonalon kívül tartva, ahogy az ellenfél testtartása megkívánja. Ekképpen a guardia erősebb lesz és a testet jobban védi a kard fortéja. Azáltal, hogy már előrehatoltál, a fortét csak kissé kell mozdítani a védekezéshez. Továbbá az ilyen módon tartott kard erősebb, mint a teljesen kinyújtott karral tartott: könnyebben irányíthatod a kardod, szabadabban mozoghatsz és kevésbé fáradsz ki ebben az állásban. Ezenkívül az ellenfélnek is nehezebb a kardod alatt támadnia, mintha a karod telesen nyújtva van, és sokkal könnyebben tudod a kardod oda mozgatni, ahova kell.
A fortét ott tartva, ahol szükséges és azt megfelelő módon használva mindig képes leszel védekezni. A kard ilyen módon való tartása jobb a többinél, hogy megőrizd a guardiád az ellenféllel szemben, mégha úgy is hiszem, hogy soha ne maradj túl sokáig egyetlen guardban. Emlékezz rá, hogy bár egyes állások jobbak másoknál, mindegyiknek megvannak a hátulütői.
Bármilyen állásban látva az ellenfelet, a megfontolt vívó nemcsak felismeri a testhelyzetet, hanem azt is tudja, hogy győzze le azt a saját játékában. Hasonlóképpen tudnod kell, mire képes az ellenfél támadás és védekezés tekintetében, ami, tekintve, hogy az ellenfél nem fog megállni egy adott guardiában, nem olyan könnyen megítélhető. Gyakran fel tudod mérni az előnyöd abban a szent pillanatban, amikor az ellenfél kardot ránt és forgatni kezdi. Azonban erről bővebben a második könyvben fogok beszélni, ahol látni fogjuk, hogy vajon jobb-e megállni egy guardiában és várni a tempóra, vagy támadjuk-e az ellenfelet megállás nélkül.
|
|
| Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |