| Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
|
  |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
|
Salvator Fabris | 014 |
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Fordítás:
A csel az, amikor azt színleled az ellenfélnek, hogy az egyik célpontot támadod, és aztán egy másikat támadsz az ő hárításának tempójában. Fontos tudni, hogy mik a jó és mik a rossz cselek.
Néhányan hajlamosabbak inkább a lábukkal cselezni: a lábbal a földön dobbantanak, hogy olyan nagy zajt csapjanak, amekkorát csak lehet, megijesszék az ellenfelet és megsebezzék őt a toppantás tempójában. Ez sikeres lehet fedett helyen, különösen a fából rakott padlón, ahol a dörrenés valóban elég nagy lehet, hogy felzaklassa az ellenfelet; de bizonyosan nem működik a szabad ég alatt, ahol a föld nem ad ki zajt.
Amellett egy tapasztaltabb ellenfél át fogja látni a cselt, a látszattal nem törődve: ha a lábaddal távolságon kívül dobbantasz, tudni fogja, hogy a kardod túl messze van; ha távolságon belül vagy, a mozdulatodat mint tempót fogja felhasználni, hogy megsebezzen téged, vagy a saját cselével átejtsen, mely esetben a földre dobbantás miatt te fogsz megsebesülni, minthogy nem tudsz megvédeni egy találati rést anélkül, hogy ne nyitnál egy másikat. Így, miközben az ellenfeltől megpróbálod kicsikarni, hogy tempót nyisson neked, te ajánlasz fel neki egyet; és mivel ő mozdulatlan, jobban meg tudja ítélni a helyzetet nálad, miközben te vagy a mozgó fél. Ez azt is mutatja, hogy a cselek nagyobb eséllyel sikerülnek mozgó, mint mozdulatlan ellenféllel szemben.
Mások a cseleket a testükkel és a kardjukkal alkalmazzák, de anélkül, hogy kellően előretolnák a kardjukat, azt gondolván, hogy az ellenfél hárítani fog és elhibázza. Ilyenformán a tervük az, hogy megsebezzék az ellenfelet, mikor a kard vonalon kívülre kerül, vagy mikor eszeveszetten próbálja azt visszatornászni, miután nem találkozott ellenállással. Ez a technika sikeres lehet bátortalan, vagy tapasztalatlan ellenfelekkel szemben, mert a járatosabbak tudni fogják, hogy a kardod nem jön annyira előre, hogy fenyegetést jelentsen.
A jó ellenfél nem fog mozdulni más célból, mint hogy megsebezzen téged a cseled tempójában; vagy hogy végrehajtsa a saját cselét és miközben te a védekezés miatt mozdulsz, megsebez egy másik ponton. Ezt a fajta technikát ellencselnek hívjuk: az első aki cselt alkalmaz lesz az, akit becsapnak.
Aztán megint mások úgy cseleznek, hogy a kardot előretolják, és amikor az ellenfél hárítani próbál, visszahúzzák és egy második szúrást indítanak nagyobb lendülettel. Ez a fajta csel nemhogy gyatra, hanem valójában rosszabb, mint az előző kettő. Egyetlen mozdulat helyett a kard három különböző és ellentétes mozgást végez: az elsőt, amikor előrelökik, a második, amikor visszahúzzák és a harmadik (és legnagyobb), amikor ismét előrelendül az igazi támadáshoz. Akik ezt a cselt használják, nem veszik észre, hogy az egész cselekvés oly hosszú ideig tart, hogy az ellenfél visszatámadhat már a három közül az első mozdulat során és van ideje kényelmesen biztonságba vonulni, mire a második mozdulatot befejezik.
Ha szeretnéd, hogy a cseled sikeres legyen, úgy told előre a kardod, hogy ha az ellenfél hagyja azt kellőképp előrehatolni, akkor biztosan tudd a hárítását a fortéddal felfogni. Hogy ez lehetővé váljon, fenn kell tartani a kard előremutató mozgását, így nem hagyva az ellenfélnek kellő időt a hárításra, és megsebezve így őt.
Ahogy a cselnek nekikezdesz, nagyon fontos, hogy mindig légy készen egy ellentámadásra. Ha abban bizakodsz, hogy előbb éred el az ellenfelet, minthogy ő érne el téged, akkor hamarosan csalatkoznod kell. Ehelyett, ha mindig számítasz a riposztra, felkészültebb leszel a védekezésre: és még ha a riposzt nem is érkezik meg, sokkal figyelmesebb leszel és mozdulataid könnyebben végrehajthatók.
A jó csel egy másik szabálya, hogy a kezdő célpont egy közeli találati rés legyen: máskülönben, ha olyat támadsz, amit a kardod soha nem fog elérni (a távolság miatt, vagy mert védve van), akkor veszélybe sodrod magad mindenféle lehetséges nyereség nélkül. Ha ezzel szemben mindig valós távolságérzékkel rendelkezel és jól méred fel a találati réseket, akkor csak jó eredményt érhetsz el. Továbbá, ha ily módon jársz el, akkor az ellenfél számára nehezebb lesz rájönnie a cseleidre, mert látni fogja, hogy ha nem hárítja a kezdeti támadást, akkor meg fog sebesülni; így, mikor hárítani kezd, szabadon irányt válthatsz és megtévesztheted őt.
Még jobb a cselt az ellenfél tempójában végrehajtani. Azt fogja hinni, hogy kihasználod a tempót, ezért mégjobban igyekszik hárítani. Nemcsak hogy könnyebbnek fogod találni a megsebzését ebben az esetben, hanem biztonságosabbnak is, mert még jobban megerősítheted magad a riposzt lehetőségével szemben.
A chiamata, vagy meghívás olyan csel, melynek során szándékosan találati rést nyitsz az ellenfél számára távolságon belül, lehetőséget adva neki, hogy oda támadjon. A távolság helyes felmérése perdöntő ilyenkor. Mindig légy biztos abban, hogy az ellenfél kardhegye nincs olyan közel, hogy eltaláljon, mielőtt a meghívás mozdulatát befejeznéd. Azt is meg kell tudnod ítélni, hogy vajon előremozdulni és riposztozni jobb-e akkor, amikor az ellenfél ráharap a cselre és megtámad, vagy biztonságosabb visszalépni, hogy időd legyen a hárításra és a riposztra. Ezért fontos, hogy ne mozdítsd a lábad a meghívás alatt, mert nem fogsz tudni előre, vagy hátra mozdulni, amellett lassabbá tesz és sebezhetőbbé is.
Ehelyett a tested az ellenfél felé, vagy tőle elmozdíthatod (attól függően, hogy stretta, vagy larga a távolság): a test nagyon gyorsan mozog és a láb is mozgásra készen marad, ha szükséges.
A meghívást úgy lehet a legjobban végrehajtani, ha látod, hogy az ellenfél türelmetlenül támadni akar, feltüzelve a vágyát, de ugyanakkor nem leleplezve, hogy cselre készülsz. Abban a pillanatban, amikor rájön, hogy a testtartásod meghívás (és így meg akarod őt téveszteni), könnyen ő téveszthet meg téged, hasonló módon, ahogy a tempóról és kontratempóról szóló fejezetben ecseteltük. Végül is a meghívás nem más, mint egy szándékosan nyitott tempó (vagy találati rés) az ellenfél számára, hogy aztán végül mégis ő sebesüljön meg.
Ha érzed, hogy az ellenfél forgat valamit a fejében támadás közben, jobb hagyni, hogy kövesse a tervét és azt meghiúsítani, mint megakadályozni, hogy megpróbálja végrehajtani. Más szavakkal jobb tudni, mire számíthatunk, mintsem hogy valami előre nem látott dologra várjunk és úgy sebesüljünk meg, hogy tudnánk, hogyan és miért történt. De ugyanilyen fontos tudni, hogyan lehet a tervét tönkretenni, hogy megsebezd őt és megóvd magad, mikor megpróbálja végbevinni azt.
|
|
| Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |