| Vívókönyv adatbázis | Középkori német-magyar szótár | Középkori német fordítási segédlet | Fegyver és vívástechnikai szótár |
|
  |
Vívókönyv értelmezések, feldolgozások |
Harcművészet |
|
Salvator Fabris | 012 |
Eredeti kép:
Eredeti kép:
Fordítás:
A tempó az a mozdulat, amit az ellenfél távolságon belül tesz. Ha távolságból kifelé mozdul, az nem tempó, hanem csak mozdulat, vagy váltás, mert ebben a tudományban a tempó egyben alkalmat is jelent az ellenfél megsebzésére, vagy legalábbis a vele szembeni előnyszerzéshez.
Az ok, amiért a vívás közben mozdulatokat tempónak nevezzük, az, hogy az idő, amit egy mozdulat megtétele igényel, nem használható fel semmilyen más mozdulatra. Tehát ha az ellenfeled távolságon belül tesz egy mozdulatot, miközben te látsz egy találati rést és kész vagy a támadásra, biztosan meg fogod sebezni, mert nem lehetséges számára, hogy két mozdulatot tegyen egyszerre.
Ezért tehát fontos megbizonyosodnod arról, hogy a tempó, ami a te támadásodhoz szükséges, nem hosszabb, mint a tempó, amit az ellenfeled kínál; máskülönben ideje lesz hárítani, mielőtt elérnéd, ami végül is veszélyt jelenthet rád. Ha helyesen tudsz mozgást megbecsülni, akkor effajta gondod nem lesz.
Ezt hívjuk úgy, hogy tempóban támadás.
Az ellenfél mozgásának megbecslése mellett a távolságot is fel kell mérned. Ha misura largában vagy és az ellenfeled a fegyverét és a testét mozdítja, de a lábát nem, nem lehetsz biztos benne, hogy eléred (még ha találati rést is kínál). Ha a lába helyben marad, könnyedén megtörheti a távolságot, lehetetlenné téve a karodnak, hogy elérje őt, így veszélybe sodorva téged. Ebben az esetben jobb a tempót arra használni, hogy elnyerjük a misura strettát, amiután a következő mozdulattal már ténylegesen meg tudod őt sebezni.
Akár azért mozdul, hogy guardiát vegyen fel, akár a lábát és a testét mozdítja, a lábát és a kardját, vagy csak a lábát - ezek mindegyike jó tempót kínál neked, ha látsz találati rést.
Könnyebb a tempóból előnyt nyerni, ha az ellenfél kínálja azt, anélkül, hogy ennek tudatában lenne (kivéve, ha közben nem hátrafelé mozog), és ehhez megvan neked a contrapostura előnye. Ebben az esetben az ellenfél, mivel először mozdult, nem tud hárítani és visszatámadni, mert ahhoz két tempó kell, ezért a te támadásod előbb célt ér, minthogy hárítani tudna. Továbbá ekkor megtörheted a távolságot, amit ő nem tehet meg, mivel a lábai nem mozdulatlanok.
Misura largában néha hasznos előnyt szerezni azokból a tempókból, amikben az ellenfél lába nem mozog. Ebben az esetben legvalószínűbben úgy knál tempót számodra, hogy azt észre sem veszi, és meglepődik, nem tudván, hogy épp lehetőséget kínált számodra a támadáshoz. Ezért nem tud hárítani, vagy megtörni a távolságot.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy néhányan ravaszul tempót adnak, hogy támadásra csábítsanak, és mikor így teszel, hárítanak és visszatámadnak. Ezt hívják úgy, hogy kontratempóban sebzés. Lényegében mindig, mikor visszatámadsz (vagy egy riposzt elszenvedője vagy), azt kontratempónak hívjuk. Ennek egy másik eredménye lehet, hogy mindkét fél megsebesül ugyanabban a pillanatban. Ez azért történhet meg mert a) kettejük közül valamelyikük nem jól ítélte meg a kontratempóját, b) az aki először tempót nyitott, hogy támadásra sarkalljon, túl közel volt ellenfeléhez, vagy c) ugyanez a személy túl széles mozdulatot tett.
Ha meg akarod magad óvni a kontratempó veszélyétől, bizonyosnak kell lenned abban, hogy az ellenfél tempója (vagy mozdulata) elég hosszú ahhoz, hogy elérd őt és hogy az ellenfél nem okosan nyitotta a tempót, hogy kelepcébe csaljon. Ebben az utóbbi esetben vagy ne is támadj; vagy ha támadsz, mozdítsd a kardod a védelmi rés felé, de légy kész arra, hogy a második résre válts, amit a kontratempója nyit, miközben a testeddel kitérsz az ő kardjának útjából. Így a csel, amit rajtad kívánt végrehajtani, ellene fordul.
Amint látod, ez a tudomány nagymértékben függ attól a képességtől, hogy milyen fortélyosan tudod ellenfeled megtéveszteni.
Misura strettában előnyt szerezhetsz az ellenfél bármilyen kis mozdulatából, vagy váltásából, feltéve, ha az nem a távolság megtörését szolgálja. Ha tempónyitás közben az ellenfél egyik lábát hátrafelé mozdítja, akkor annyira meghosszabbítja a tempót, ami számodra szükséges, hogy elérd őt, hogy ideje maradhat a hárításra és a riposztra (végül is övé lesz az előny, mivel ő volt az, aki elsőként kezdte meg a mozdulatát, így ő is fogja először befejezni). Ezzel szemben ha először megnyitja a tempót és csak utána kívánja megtörni a távolságot, mikor te támadsz, az előny a tiéd lesz. Következésképp el lehet mondani, hogy misura strettában sosem jó először mozdulni, hacsak nem támadás az a mozdulat.
Továbbá misura strettában gyakran támadhatsz anélkül, hogy tempóra várnál, ehelyett a contrapostura előnyére, a szúrásod és az ő ezt hárítani kívánó tudásának felmérésére, és a legkínálkozóbb célpontok méretének és természetének pontos megfigyelésére hagyatkozva. Ezért misura strettában sikeresen támadhatod az ellenfeled tempó nélkül is, feltéve, ha biztos vagy benne, hogy a kardod eléri őt, mielőtt hárítani tudna; ezért szükséges tudni, hogy az ellenfél kardja elég messze van a tiédtől, hogy ha mikor előre szúr az övével, a kardja csak a te fortédat találja el. Ily módon a te kardodat nem lehet eltéríteni, hanem folytatja mozgását egyenesen a cél felé.
Mindezen szabályok érvényesek a kard és tőrre is, mert a fegyvereket hátrébb húzva tartják és így több védelmi rés van, amit sebezni lehet.
Remélem, világossá tettem, milyen veszélyes gondatlanul megközelíteni az ellenfelet, valamilyen kezdő előny nélkül - különösen misura strettában. Remélem, hasonlóképp megvilágítottam a tempó és a kontratempó elnyerésének helyes módját, azt, hogy hogyan tévesszük meg mindkettőt és hogyan ne legyünk mi megtévesztve általuk.
|
|
| Hibát találtam az oldalon, vagy módosítási ötletem, javaslatom van! bejelentkezés |