Ha éllel blokkolták a csapásokat, azt a vékony él hogyan tudta elviselni?
Ha manapság a tompa kard is sorjás lesz az éllel védéstől, akkor a vékonyabb, élezett kard nem volt méginkább az?
Ha manapság egy kard könnyen eltörik az éllel védéstől, akkor a régi időkben ez nem így volt? Erre az a legjobb megoldás, hogy még vastagabbá és nehezebbé tesszük a kardokat?
Ha egy párbaj közben a harcosok beszélgettek, vitáztak egymással, gyalázták egymást, az nem vonta el a figyelmüket a harctól? Volt erre idejük?
Ha párbajban a két harcos egymásnak feszítette a kardokat és erőlködtek, hogy melyik tolja el a másikat, valamelyik miért nem szüntette meg egyszerűen az erőlködést és ugrott félre, hogy a másik orra bukjon a lendülettől? Vagy egész egyszerűen miért nem csúsztatta el a kardját a másikén?
Nem volt egyszerűbb ellépni a lábra történő vágás elől, mint átugorni?
Ha valaki megpördült a saját tengelye körül vívás közben, a másik miért nem szúrta hátba?
Ha a földön fekszünk, valóban olyan egyszerű kipördülni a felénk sújtó fegyver elől?
Ha a csata előtt a hadvezér szónoklatot tartott az egész sereg előtt, azt hangosítás nélkül hogy hallhatta meg az egész sereg?
Ha a csata egy mindent elsöprő rohammal indult, a fegyvereket cipelő, páncélokba bújt harcosok nem fáradtak el, mire az ellenséghez értek?
Miért rohantak a biztos halálba az első sorban rohamozók?
Ha a lovasrohamnál a lovasok bevágtattak a gyalogosok közé, miért álltak be a gyalogosok az első sorba, a biztos halálba? Miért maradtak ott a roham kezdeténél?
Ha a pajzsokat szorosan összezárták, hogyan tudtak hadonászni a fegyvereikkel?
Ha egy csatában a láb annyira ki volt téve a nyílvesszőknek és a lándzsáknak, miért nem alkottak olyan pajzsokat, amelyek ettől is megvédték őket?
Ha a hadvezér parancsokat harsogott a csatában, azt hányan hallották meg a hangzavarban? Volt idejük erre figyelni?
Ha a harcosok össze-vissza csapkodtak és minden valahanyadik csapásuk talált, miért nem pár percig tartottak a csaták? Hogyan tarthatott a csata egész napon (vagy több napon át)?
Ha azt az ostromlót, aki először ért fel a várfalra, általában egyből lekaszabolták, miért mászott fel egyáltalán?
Hogyan maradhatott életben a sereg nagy része, ha a többség több embert is megölt egy csatában?
Ha az íjászok olyan hatékonyak voltak, miért nem alkalmaztak többet? Miért volt közelharc egyáltalán?
Ha a csatákban a lakosság nagy része részt vett, miért nem pusztult ki a teljes nép?
Ha állandóan háború dúlt, mindenki havonta több csatában is részt vett, miért nem haltak meg egy-két hét alatt?
Ha a harcosok nem képezték magukat, és csak össze-vissza csapkodtak, nem féltették az életüket? Nem ért meg nekik annyit, hogy vívni tanuljanak?
Ha a páncélt át lehetett vágni vagy át lehetett lőni, minek viselték?
Ha volt egyes népeknek titkos harcművészete, vagy felsőbbrendű taktikája, miért nem hódították meg a világot?
Ha a tatárjárás korára elfelejtettük a könnyűlovas harcmodort, hogyan harcoltunk a kunok és a többi keleti nomád nép ellen?
zen az oldalon megfordítjuk a szerepeket; most mi teszünk fel pár kérdést, ami reményeink szerint talán elgondolkodtatja a Nyájas Olvasót!